Az Amperror

Szabó Márton “Süni” – Szólógitár
Paizs Ádám – Dob
Halmai Olivér – Ének, basszusgitár
Madaras Ábel -Ritmusgitár

Az iskola 25. évfordulóján hallottam őket először játszani, és meglepett hogy milyen összeszokott ez az alig egyéves csapat. Látszott hogy van rutinjuk a koncertezésben! Ezek után már felkeltették kíváncsiságomat, és fel is kerestem őket, hogy többet megtudjak róluk.

Amperror. Honnan jött ez a név?

Olivér: Első ihletésre a Four Guys jött… De erről aztán mindenki instant asszociált a “Four Gays”-re, ami pedig nem volt előnyös ránk nézve. Ez egy csúnya hibája volt a névnek, ezért megváltoztattunk először Steel Rocket-ra, ami senki szerint nem volt az igazi, aztán a Süninek bekattant -én nagyon ragaszkodtam hozzá hogy valami kreatív nevünk legyen-, és egy buliban Süni kitalálta, hogy mi lenne ha Amperror lennénk… Ami egyrészről császárt jelent, de esetünkben “Amp-error” mint “Erősítő-hiba”.

P.Ádám: Mindig volt probléma az erősítéssel, nem volt egy olyan koncertünk hogy ne lett volna valami probléma -vagy az ének nem volt jó, vagy valamelyik gitár.

Mikor alapítottátok ezt a zenekart?

Olivér: Nyolcadikosok voltunk és az akkori farsang miatt álltunk össze…
“Süni”: Felkértek minket hogy zenéljünk…
Olivér: Már azelőtt is volt hogy kooperáltunk, mert ugyanahhoz a gitártanárhoz járunk….
“Süni”: …de azok csak próbálkozások voltak. És igazából először nem is fogalmazódott meg bennünk hogy mi egy zenekar vagyunk, hanem csak készültünk a farsangra.
Olivér: …Az is egy vicces sztori volt, mert először úgy volt, hogy lehetett teaházat csinálni a fonóra. És mi ott akartunk egy rendes koncertet adni, mert mi csináltuk abban az évben a teaházat. De azt mondták, hogy oda inkább csak háttérzenét csináljunk, akusztikus hangszerekkel.
P.Ádám: Viszont megígérték, hogy akkor kapunk egy nagy koncertet farsangon.

“Süni”: Próbáltunk rá minden reggel 7-től 8-ig a kisházban… és közvetlenül a koncert előtt megfogalmazódott bennünk, hogy “bakker! Kéne valami név is…”. Itt jöttünk rá, amikor kérték a nevünket a műsorhoz, hogy mi igazából egy zenekar vagyunk: van nevünk, rendszeresen próbálunk és fellépünk!
P.Ádám: …és ezt a reggeli próbálást is nagyon élveztük, ezzel indítottuk a napot: bementünk, zenéltünk egy jót, utána pedig jöhettek az órák!
Olivér: …bár, visszagondolva azért nem biztos hogy olyan jó megoldás volt. Bemelegítés nélkül, félálomban… Az ének az borzalmas volt, ezt tudom magamról, és valószínű kívülről az egészet sem volt valami nagy élmény hallgatni, de mi belülről nagyon élveztük!

Folyamatosan próbáltok, vagy csak ha készültök valamilyen fellépésre?

Olivér: Minden hétfőn hattól nyolcig!

…ott a kisházban?

“Süni”: Nem, hanem anyukám üzletének van egy galériája és ott van berendezve a privát próbatermünk…

Olivér: Csak rendszeres próbálás mellett tudunk rendesen előadni. A koncert előtt próbálni egy bevett szokás, és én is úgy gondoltam hogy ez így rendben lesz, csak ha végiggondolja az ember: a nagy zenekarok azok folyamatosan dolgoznak, próbálnak, és tudják hogy lesz majd koncert, de arra is folyamatosan készülni kell. Nekünk, hogy egy koncertre fel tudjunk készülni, több mint 2 hónap kell, mert a koncert előtti 2-3 hétben új számot már semmiképpen nincs időnk megtanulni, csakis a régieket tökéletesíteni, vagy átismételni, hogyha addig nem próbáltuk. Mi egyenlőre mindig majdnem ugyanazt játsszuk.
“Süni”: …ha ez túlzás is, de egyesével frissítjük a repertoárt. Tehát nem cseréljük le egyik fellépésről a másikra a számokat, hanem valamit kiveszünk, valamit hozzárakunk, bővítjük… Így cserélődik a műsor, szépen lassan.

Hallottam, hogy a műsorotokon egyaránt található régebbi rock and roll sláger és az újabb, zúzósabb, alternatívabb rock is.

“Süni”: Igen, az 50-es évektől a 90-es évekig terjedően nagyon sok stílusban játszunk zenéket! A Beatlestől a Blues Brothersen és Jimi Hendrixen át egészen a Pink Floydig!
Olivér: …és ha egyszer megadatik az hogy egy lemezt készíthessünk, akkor én mindenképpen vegyesen szeretnék számokat rá, ugyanígy, mint ahogy játsszuk. Tehát egy lemezre ugyanabból a régebbi stílusból számokat feljátszani szerintem nincs értelme, mert Freddie Mercury is megmondta hogy igazából akkor új borítóval újranyomnánk a régi lemezeket…

Hol szoktatok fellépni?

“Süni”: Múltkor egy céges záróbulin léptünk fel, volt hogy egy kultkocsmában egy Jazz zenekar előzenekaraként… Illetve még a Szent György-napon, meg a Vasmacskában, amit waldorfos szülők üzemeltetnek, és az Antropozófia-napon is…

Olivér: Az jópofa volt, mert szerintem még nagyon nem voltunk összeszokva. …Ilyen nagy színpadon meg pláne nem játszottunk. És nagyon nem hallottuk magunkat, a monitorok nem voltak elég hangosak, kívülről borzalmas volt… Belülről egészen élveztük. Az 50 férőhelyes teremben 8-10 ember volt benn.
P. Ádám: …családtagok….
“Süni”: Pont az egyik legnagyobb program volt abban az időpontban amikor játszottunk, tehát igazából keresztbe szerveztek nekünk…

Terveztek még fellépni itt a suliban?

Olivér: Természetesen, ha lesz Erasmus, akkor azon mindenképp, mert a múltkori az katasztrófába fulladt… És amikor lehet, akkor igazából mindig jelentkezünk, mert Ádám meg én DÖK-ösek vagyunk, szóval ha sulis rendezvény van, akkor mindig ajánlkozunk zenekarnak…

Köszönöm ezt a gyors, de velős interjút, sok dolgot tudtam meg rólatok! Várom hogy egyre több helyről halljak felőletek!

Vajda Gergely

2018-03-14T19:34:47+00:00 2018. február 22. csütörtök|Categories: Interjú, Művészet|Tags: , , |