Interjú Kassai Szilvia matektanárunkkal

Az egykor csillagásznak készülő Kassai Szilviával Palya Noémi beszélgetett.

Tanáraink ifjúkora 2.

• Mesélj a gyermekkorodról!

Piliscsabán nőttem fel. Szerencsés voltam, hogy kis falusi iskolába jártam. Volt időm játszani, fára mászni, bandázni, a pilisi hegyekben kirándulni, akár felnőttek nélkül is. Közben kiolvastam a fél könyvtárat, mert nem volt olyan különóra, amire járhattam volna, vagy járnom kellett volna. Általában válogatás nélkül kivettem a maximális hat könyvet, amit lehetett, bármit elolvastam, még olyanokat is, amik igazán nem egy felső tagozatos gyerek kezébe voltak valók. Elég hamar kiderült, hogy érdekel a matematika, de nem cikiztek ezzel az iskolában. Nyolcadikos korunk után az osztálytársaim nagy része szakmát tanult vagy dolgozni ment, engem meg felvettek Budapestre az Apáczaiba, amiről én vidéki lányként azt hittem, hogy matematika tagozatos iskola; hát nem az volt. Az első években nagyon jól éreztem ott magam, rendesen tanultam, jó tanuló voltam, úgy az érettségi előtti évig: ekkor más kezdett el jobban érdekelni. Az emberek, a barátaim, és kezdett zavarni a rendszer, amiben akkor éltünk. Ez már a rendszerváltás előtti években volt.

• Lázadó kamasz voltál? 

Mi azt hittük, hogy nagyon bátrak vagyunk. Bár akkor már valószínűleg egyetlen titkosrendőrt sem érdekelt, hogy néhány gimnazista és egyetemista milyen reakciós filmet forgat, hogy gúnyt űznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomból vagy, hogy minden második zászlót ledobnak a hídról a Dunába (ebben nem is vettem részt); mert minden második vörös volt, ami a szocializmust jelképezte. Ebben az időben sokat lógtam a gimiből, jól éreztem magam az iskolán kívül. Viszont tovább akartam tanulni, vegyész vagy gyógyszerész szerettem volna lenni. Tudtam, hogy a tanulásra Budapesten nem tudok figyelni, ezért kerestem magamnak egy messzi vidéki iskolát. Egy debreceni katolikus leánygimnáziumban érettségiztem, ahonnan felvettek a Műegyetemre. Ott hamar rá- jöttem, hogy a vegyészmérnöki kar nem érdekel, akkor épp a meteorológia és a csillagászat vonzott. Ez utóbbi miatt mentem át az ELTÉ-re matematikatanár szakra, mert vele párhuzamosan lehetett azt is tanulni. Az első évben megismerkedtem valakivel, aki szintén csillagász akart lenni, vele azóta is együtt élek, és van három gyerekünk.

• Hogy találtál rá a Waldorfra?

A Waldorf-világ mindig is kerülgetett. Már a matematika-szak végzése közben, az abbahagyott csillagászat helyett többféle népi kismesterséget tanultam. Például aki a Néprajzi Múzeumban ékszerkészítésre tanított, most a fóti Waldorf iskolában kézműves tanár. Egyetemista koromban Piliscsabán alapították az ország második Waldorf óvodáját. Ide költöztünk vissza gyerekeink születése után. Amikor a legidősebb óvodás korú lett, feltérképeztem a falu mind az öt óvodáját. Tudtam, hogya Waldorf ovi lenne a legjobb, de azt hittük, hogy éhező tanárokként nem engedhetjük meg magunknak, hogy a fél napos óvoda mellett csak egyikünk dolgozzon. Egy másik helyre írattam be a lányomat, ahol szeptemberben fél órát töltöttünk. Ennyi tapasztalat elég volt, nem mertem otthagyni egyedül. Innentől kezdve mind Waldorf-ovisok, Waldorf-iskolások voltak, a legnagyobb már egyetemista. Szülőként van a legnagyobb tapasztalatom a Waldorf-világról. Az óvodai babavarró csoportban kezdtem, de ismerem a fenntartói oldalt, helyettesítettem óvónőt, tanítottam közép- és felsőtagozaton is.

• Köszönöm a beszélgetést!

2018-03-10T17:40:45+00:00 2018. március 2. péntek|Categories: Alaplap, Interjú, Tanáraink ifjúkora|