Éves munkák- 3. nap

A mai előadások egy erős kezdéssel indultak! Mezei Luca annyira megedzette magát mind testben, mind lélekben, hogy benevezett a “Spartan race” akadályversenyre. Ezen a versenyen egy megadott távot kell (minél gyorsabban) teljesíteni, különböző akadályokkal teletűzdelve. Kúszott, mászott, cipekedett, függeszkedett… Beszámolója alapján megtudhattuk hogy ez embertpróbáló feladat volt, és hogy a testi erő mellett sokkal inkább számított a lelki erő. A verseny kitalálója is úgy véli, hogy ha teljesítesz egy ilyen futamot, akkor olyan tapasztalatokat szerzel, hogy az életben könnyebb lesz boldogulnod. Önbecsülést, kitartást, önuralmat kapsz a sok befektetett energiáért cserébe. Sokszor volt hogy Luca úgy érezte feladja, itt vége, és soha többet nem jön ilyen emberkínzásra. De nem adta fel, és a fájdalmain felülkerekedve mindig beért a célba. …és már meg van a jegye a következő erőpróbára is, sőt, idén még egy kitűntetést is be szeretne zsebelni!

Banitz Virág az örökbefogadás témáját járta körül. Előadása elején ismertette a procedúra jogi hátterét, de inkább a lelki részéről beszélt. Mindhárom fél (az anya, az örökbefogadó és a gyerek) szemszögéből bemutatta a folyamat lelki hátterét, elmondta hogy hogy cselekedjünk hogy mindenkinke a legideálisabb legyen. Művészi munkája egy kötet történet összegyűjtése volt: örökbefogadó anyákat és egy örökbefogadottat keresett fel, és leírta történetüket.

Perényi-Harka Lilit más téma foglalkoztatta: ő a hulladékcsökkentést tűzte ki céljául, és ennek járt utána. Hogyan is tudna minél kevesebb szemetet termelni? Egyesületekbe járt, workshopokon vett részt, előadásokat hallgatott meg… Mindezek hatására tapasztalatait tetté fordította. Tudatosan kezdett vásárolni, odafigyelt a hulladékkibocsátására, és újrahasznosított. Művészi munkáját is újrahasznosított alapanyagokból készítette: rossz pólóból táskát, zacskóból tolltartót, pénztárcát. Elmesélte mit tehetünk mi a földünk hulladékkibocsátásának csökkentése érdekében, buzdított minket a tudatos hulladékkezelésre. Szavaira többen felfigyeltek…

Nagy Lidia is tettre kész volt! Éves munkája egy polc születését mutatta be. Lidi nagyon szeretett volna egy kézzelfogható folyamatot megtapasztalni, úgy, hogy közben túllépi a korlátait. Mivel saját elmondása szerint “gyűjtögető fajta”, ezért a sok holmijának kellett valami tárolási lehetőség. El is döntötte, hogy egy sarokpolcot fog készíteni a szobájába. Megtervezte, beszerezte, felrajzolta, levágta, lecsiszolta, kifúrta, betiplizte, lekezelte és már kész is volt! Ugye hogy milyen egyszerű? Lidi elmesélte a részletes foyamatot és a nehézségeket. Arra a kérdésre, hogy “ha más bútort is kéne készíteni, te sajátkezűleg állnál neki?” ő rávágta: “PERSZE!” …de azért egy csiszológép jól jött volna!

Vajda Gergely

2018-03-21T19:19:48+00:00 2018. március 21. szerda|Categories: Aktuális, Alaplap|